2. fejezet

�

�

Himenon m�g mindig a v�res inge volt. Eddig sosem zavarta, hogy ha v�res az ingje, de most undorodott t�le. Tal�n az�rt lehetett ez, mert a vad�sz� volt. A n� oda ment a motorj�hoz. Bevitte a templomba, hogy ha h�rtelen megt�madj�k, el tudjon menek�lni. Kivette a motort�sk�b�l egy v�r�s inget. Mellette volt egy �veg Whyski �s Stefan fegyvere. A n� felvette a fels�t, �s k�zben kivette a pisztolyt. Alaposan megn�zte eddig nem volt r� lehet�s�ge, mondjuk, sokszor tartotta Stefan a l�ny fej�hez. A markolat�n egy kereszt volt a puska cs�v�n egy k�gy� rajzol�dott ki. A sz�ja nyitva, kil�tszottak a vesz�lyes m�reg fogai. Himenonak nagyon tetszet. Azon gondolkodott, hogy megtartja. Megt�lt�tte ez�st t�lt�nnyel. Azt a goly�t, amit elvett a f�rfit�l, elrakta egy olyan helyre, ahol nem tal�lja meg. Az oldal�ra tette a fegyver�t �s m�g egy thrustot fesz�tett a bok�ly�ra abban sima t�lt�ny tett. A saj�t fegyver�t a whincestert a m�sik oldal�ra helyezte.

-�������� ’’ �jjel ez�st nappal �lom „– gondolta a n�

Himeno egy kicsit f�zott ez�rt mag�ra vette a b�r kab�tj�t. A l�ny neszt hallott gyorsan el�vette a fegyver�t �s k�r�ln�zett a helys�gben. Nem tal�lt senkit. R� n�zett az �vegszil�nkokra. L�tta benn�nk, ahogy a holdat viharfelh�k takart�k el. Himeno ebben a pillanatban nagyon mag�nyosnak �rezte mag�t.

-�������� I love the rain because nobody can see that I’m crying. – mondta f�lhangosan a s�t�t �jszak�ban

Himeno neki d�lt a falnak �s lehajtotta a fej�t, de �llva maradt. Ott �llt az es�ben. A l�ny �vatlan volt nem figyelt el�g�, mert valaki egy fegyvert szegezet a fej�hez. A vizes fekete haja miatt nem lehetett l�tni a l�ny arc�t, de tekintet�t sem szegezte az illet�re. Csend volt a templomban csak azt lehetett hallani, ahogy az es� cseppek esnek. �

-�������� �rzem, hogy van m�r fegyvered. – mondta, m�g mindig leszegezet fejjel a n�

-�������� Nem is egy, hanem kett�. – Stefan boldognak t�nt

Egy kis csend �llt be a k�t f�l k�z�tt.

-�������� Gyorsan megtal�lt�l. – t�rte meg a csendet Himeno

-�������� M�r tudom, mi�rt keresnek a vad�szok. – n�zte mereven a l�nyt

-�������� �jjel a v�mp�rok nappal a vad�szok. – kuncogott �r�lten a n�

-�������� Mi�rt mondod ezt nekem? – n�zett k�rd�n

-�������� Mindj�rt megtudod. – felelte Himeno

A l�ny a keletkezet v�zt�cs�t n�zte mozg�st �szlelt �s l�tott is benne. Stefan a l�ny arc�t k�mlelte. Himeno intette a fej�vel f�lfel�, hogy valaki fent van a tet�n. A f�rfi tudta, hogy mit kell tenni-e.

- Most! – Himeno jobbra Stefan balra ugrott

A v�mp�rok bet�rtek a tet�n kereszt�l. Himeno �s Stefan egyszerre nyitottak r�juk sort�zet. A v�rl�nyek sorban estek el, porr� lettek, de egyik�j�tt a m�sik ut�n�nem akartak elfogyatkozni. Himeno nem vette �szre, hogy a h�ta m�g� ker�lt egy v�mp�r, de a vad�sz igen egy c�lzott l�v�ssel meg�lte a v�rl�nyt. �A n� arra lett figyelmes, ahogy a v�rl�ny semmiv� lett. �Himeno nem mutatott semmi �rzelmet, nem k�sz�nte meg semmi h�la sem t�kr�z�d�tt a szem�be. Stefan balszerencs�j�re az volt az utols� t�lt�nye. A f�rfihez k�zel ker�lt egy v�mp�r a n� nem habozott levett az �v�r�l egy t�rt �s bele dobta az ellens�g sz�v�be. �Himeno meg�lte az utols� v�mp�rt. Stefan oda ment a l�nyhoz.

- Le kell l�pn�nk. –mondta parancsolva Stefan

- Rendben. Hozom a j�rm�m. – ment volna �rte, de a f�rfikaron ragadta

- Arra nincs id�nk k�zelednek. – figyelmeztette Himenot

- Engedj legal�bb hagy…- Stefan hasba �t�tte Himenot �

A n� al�ltan hullott a karj�ba. Stefan nem mutatott semmi megb�n�st. A f�rfi kivitte a n�t a karj�ban. Meg�llt az erd�ben a l�nyt letette a f�ldre �s figyelte a templomot. Nem telt bele sok id�be �s a helyet ellept�k a v�mp�rok. Stefan gyorsan felvette a n�t �s elmentek. A f�rfi bolyongott az erd�ben nem tudta, hogy hol van, vagy hogy merre megy. Himeno kezdett �bredezni, amikor �szrevette kinek a karj�ban, van �s esz�be jutott, hogy mit tett vele megfogta �s k�pen t�r�lte. A n� m�r a saj�t l�b�n �llt.

�- H�l�tlan v�rsz�v�. – d�rzs�lte meg az arc�t a f�rfi

�- M�r te is az vagy �s mit k�sz�njek meg neked?� �n csak egy bizonyos t�rgyat akartam te meg…

�- Megmentettem az �leted! – v�gott a n� szav�ba a f�rfi

�- Nem k�rtelek meg r�. Nem kell r�m vigy�zni. Visszamegyek, jelentette ki hat�rozottan Himeno.

- A helyedben nem tenn�m, ellept�k, mert el lept�k a v�mp�rok a templomot, �s mellesleg lassan felj�n a nap. – jelentette be Stefan

Himeno nem sz�lt semmit. Gondolkozott �s r� kellet d�bbeni-e, hogy a f�rfinek igaza van.� Nem szerette ezt a helyzetet, nem akart a vad�szt�l f�ggeni. Majd este vissza megy a f�rfi n�lk�l. Stefan a l�nyt figyelte k�v�ncsi volt hogy mi lesz a v�lasza vagy, hogy fog d�nteni.

-�������� Rendben van veled tartok. M�g szerencse, hogy tudom, hol vagyunk.- mondta f�l�nyesen Himeno

-�������� �n is tudom, hol vagyunk az erd�ben. – fordult el a f�rfi

-�������� Hm… Ink�bb k�vess ahelyett, hogy pr�b�lsz vicces lenni. – nevetett gonoszan a n�

-�������� �Vigy�zz hogyan besz�lsz velem, vagy mit mondasz. Ne feled m�g mindig vad�sz vagyok �s meg akarlak �lni.

-�������� Ahogy �n is t�ged. – Himeno megint komoly volt

Elindultak egy kitaposott �sv�nyen. A f�rfi k�vette �t. A nap els� sugarai kezdt�k bebor�tani a t�jat. Himeno gyorsabbra vette a l�pteit. V�g�l meg�rkeztek egy panzi�hoz.